Ballagás 2024

Május harmadikán elballagott a 2024-ben végzős évfolyam. Két mezőgazdasági gépész és egy édességkészítő osztály vett búcsút a középiskolától.

A végzős osztályok nevében Gabara Péter köszönt el.

Tisztelt Igazgató Úr! Tisztelt Tanáraink! Kedves Diáktársaim! Kedves Vendégek!

Édes teher a ballagó diákok nevében búcsúzni a középiskolánktól, tanárainktól, diáktársainktól.

A mai nappal ugyanis valami végérvényesen véget ér az éltünkben, és valami teljesen új kezdődik. Erre vártunk, ezért tanultunk és dolgoztunk, most mégis olyan nehezen jönnek a szavak, gombóc a torokban, pillangók a gyomorban.

Biztos, a ruha is teszi meg az alkalom, ahogy az a búcsúztató beszédben is elhangzott az imént, de közben még itt van a tudat is, hogy itt van most mindenki, aki eljuttatott idáig, és hogy valóban csak egy lépés választ el minket attól, hogy a felnőttek világába lépjünk, abba a bizonyos nagybetűs életbe.

Mert a szakmai vizsgák után minden apróbetűs rész nagybetűs lesz és a lábjegyzetek, záradékok is új értelmet kapnak majd.

Azt olvastam valahol, hogy előbb-utóbb mindannyian felnővünk, jobb, ha felkészülünk rá. Én hálás vagyok a Pálóczinak, hogy segített ebben. Nem mondom, hogy hibátlan évek voltak ezek, de igyekeztem a hibáimból is tanulni, és adott helyzetből a legtöbbet és a legjobbat kihozni.

Köszönjük a tanárainknak, akik istápoltak, terelgettek minket, kijelölték azokat az útjelző táblákat, amelyek mentén könnyebben és biztonságosabban közlekedhetünk majd a felnőttek világában. Ők megtették, amit legjobb tudásuk és szándékuk szerint megtehettek. Köszönet a türelmükért, a kitartásukért, a jószándékukért, hogy amikor mi már lemondtunk magunkról, ők akkor sem hagytak minket magunkra.

Itt szeretnék köszönetet mondani a családomnak is, akik nem csupán az elmúlt években, de gyakorlatilag születésem óta a legfőbb támaszomként, mentoraimként és drukkereimként vannak jelen az életemben. Szerencsésnek tartom magam, hogy azokkal dolgozhatok együtt a családi gazdálkodásban, akiket a legjobban szeretek.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy első körben azt gondoltam, elméleti tudással gazdagítom majd mindazt, amit a szüleim, a nagyszüleim, a testvérem – aki szintén itt végzett a Pálócziban – megteremtett már. Nem is a Pálócziban kezdtem a tanulmányaimat, de amikor ide kerültem és a gyakorlatban is belekóstoltam a gazdálkodásba, megszerettem. Nem könnyű és sok áldozattal járó tevékenység, sok benne a kockázat, de van benne mégis valami felemelő. A

természet közelsége, a föld szeretete, hogy mindig van valami probléma vagy kihívás, amit meg lehet és meg is kell oldani…Szóval azt gondolom, hogy jó döntést hoztam, amikor úgymond beálltam a sorba és beültem a traktorba.

Köszönöm nekik, hogy bíztak bennem, hogy lehetővé tették, hogy megtaláljam a saját utamat és biztos lábakon járjak rajta. Nélkülük nem ment volna.

A családom kapcsán engedjék meg nekem, hogy még egy személyt említsek, a dédnagymamámat. Ő mondta mindig, hogy ha valami nem sikerül elsőre vagy valami rossz dolog történik, akkor újra és újra próbálkozni kell, amíg nem sikerül megoldani a helyzetet. És ez igaz a választott szakmámra és az életre egyaránt. Mert ahogy mondani szokták, nem eshet mindig és a felhők fölött mindig kék az ég. Bár közhelyesnek hangzik, de azt gondolom, hogy ezek igaz szavak.

Minden végzős diáktársamnak és az alsóbb évfolyamok tanulóinak is azt kívánom, hogy az esős időszak se tudja őket eltántorítani a választott céljaiktól, a nehézségek hassanak pozitívan a teljesítményükre, és higgyenek abban, hogy a kemény munka előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét.

Egy filmből vett részlettel szeretnék búcsúzni a középiskolai évektől:

„A mai napon kezdődik el az életem, mert ma a világ egyik polgára lettem. Ma lettem felnőtt, mától másnak is számadással tartozom, nem csak magamnak és a szüleimnek. Már nem csak a jegyeimért felelek, mától a világnak tartozom számadással, a jövővel, az élet nyújtotta minden lehetőséggel. Mától kezdve az a dolgom, hogy itt legyek, nyitott szemmel, lelkesen, felkészülten. Hogy mire? Nem tudom. Bármire és mindenre. Hogy elkezdjem az életet és hogy szeressek, hogy vállaljam a felelősséget és éljek a lehetőségekkel.”

Köszönöm a figyelmüket!